Csillogó, fehér ködöt szül Fönt a hold ezüstfehéren, Épp a víz fölé borítja, Szétteríti lent a réten: Sok virág gyül a fonóba Pókfonálból szőni selymet, És az Éj leplén a harmat Gyémánt-csöppeket remegtet: Lent a tónál, melyre néhány Felhő árnyat sűrit, Mintha rezgő fénybarázdák Törnék össze habgyürűit. Szétválik a nád, s egy lányka Hajlik halkan rá a vízre, És az elvarázsolt tóba Bíborrózsákat hajít le. Hogy meglásson ott egy arcot. Le a fodros tóra nézett, Melyet rég, szent Szerda napján Egy varázsszó megígézett: Hogy az arc elébe tűnjék, Feslő rózsát vet a tóba, Szent Péntek varázsszavától Elbűvölt virág a rózsa. Néz, csak néz a lányka… Holdfény Hull aranyfürtös fejére, S ott sugárzik kék szemében A világ minden meséje.
20 okt