Archive for the ‘Kategorizálatlan’ Category
25 okt
Bródy János – Szabadnak születtél
Itt születtél ezen a tájon, itt ringatott az édesanyád Itt indultál el az útra, s itt jártad ki az iskolát Itt élnek a barátaid és itt találtad meg szerelmedet A nagyvilágon e kívül nincs máshol helyed Itt fogadtad szívedbe az Írást és a Gondolatot Itt eszméltél magadra, és itt volt mindig az otthonod S most itt mondják neked elvakult sötét lelkű ostobák Keress magadnak máshol hazát Ne törődj vele, hogy mit mondanak Az vagy, akinek tartod magad Még akkor is, ha szembe fúj a szél Ne törődj vele, hogy mit mondanak Az vagy, akinek tartod magad Ne feledd el, hogy szabadnak születtél Ne hagyd, hogy lelked mérgezzék a hazug előítéletek Ne hagyd, hogy korlátok közé szorítsák szabad szellemed Ha Kölcsey és Vörösmarty nyelvén szól az éneked A nagyvilágon e kívül nincs máshol helyed Tudom, hogy nehéz elfeledni mindazt, amit nem lehet De ne add fel a szíved mélyén élő szép reményeket Kárpátok gyűrűjéből szállj fel szabad madár Érted is szól a harang már Ne törődj vele, hogy mit mondanak Az vagy, akinek tartod magad Még akkor is, ha szembe fúj a szél Ne törődj vele, hogy mit mondanak Az vagy, akinek tartod magad Ne feledd el, hogy szabadnak születtél Sose feledd, hogy szabadnak születtél
12 okt
Deli Enikő: Kezek
Foltos, ráncos, öreg kezek! Kérlek szépen, meséljetek! Gyermekként hogyan éltetek? Öleltetek? Szerettetek? Foltos, ráncos, öreg kezek! Sokat fáradva éltetek. De hiszem azt is: öleltetek. Kedves kézben pihentetek. Foltos, ráncos, öreg kezek! Unokákat tereltetek, Nekik oly sokat főztetek, Kapáltatok, kötöttetek. Fáradt, kedves, öreg kezek! Kérlek szépen: pihenjetek! Annyi mindent megtettetek! Pihenjetek, s öleljetek!
7 okt
Ernest Hemingway: Soha ne légy szomorú
Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg, s ne keseredj el, ha nem találod helyed. A valós élet olyan, mint a csörgedező patak, előfordul néha, hogy nehezebben halad. Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad, idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat. Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad, minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad. Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap, gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat. Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd, ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed. Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed, gondjaid közt tartogat még csodákat az életed. Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd: A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett...
1 okt
Zelk Zoltán: Október
Kisöccsétől, Szeptembertől búcsút vesz és útra kél, paripája sűrű felhő, a hintója őszi szél. Sárga levél hull eléje, amerre vágtatva jár, félve nézi erdő, liget, de o vágtat, meg se áll. Hová, hová oly sietve, felhőlovas szélszekér? Azt hiszed tán, aki siet, aki vágtat, messze ér? Dehogy hiszi, dehogy hiszi hiszen nem megyen ő messze, csak addig fut, míg rátalál, a bátyjára, Novemberre.
25 Sze
Zelk Zoltán: Nem emlékszem
Mit is akartam mondani Soha még olyan fontosat Olyant amitől az utak Az utcák meg a téli kertek A kertek meg a madarak Olyant amitől Nem emlékszem Csak arra hogy a hóesésben Az utak kertek madarak Pedig soha még oly szépet Soha még olyan fontosat
24 Sze
Juhász Gyula: Tájkép
A méla piktor, az ősz festi már A lombokat a sárguló pagonyban, Egy-egy levél -- dús színfolt -- messzi száll Avar ölében elpihenni nyomban. A méla piktor bús nótát fütyül És néha megborzong e tarka csendben, Palettáján a szín lassan ürül. A képe kész: kék és arany keretben. A méla piktor elborongva dúdol, A hangja fátyolos az ősi bútól, Mit ezer évek hervadása koptat, Az öreg tél, a zord kritikus eljő S fehérre fest minden színt és derengő Felhők mögé takarja el a holdat.
SzÉva oldala 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!